Ünnepi Könyvhéten az AB OVO sátránál június 14.-én 15 óra és 16 óra között fogom az ANYÁD A KILINCSEN című regényemet dedikálni. Utolsó lehetőség, aztán a nyár veszi át a hatalmat. majd a nyaralás után, ősszel, megyünk, ahová hívnak.
Ez nem egy „szomorú női történet”. Ez a valóság.
Egy nő, aki válni akar, de még szeret.
Egy anya, aki próbál erős maradni – két gyermek és egy alkoholbeteg férj között.
Mert lehet, hogy ismered ezt a helyzetet.
Mert tanulni fogsz belőle.
Mert talán segít megérteni valakit, akit szeretsz.
„Sajnos már csak pár lap van hátra… Ez a könyv tetszik a legjobban Oláh Gábor húsz regénye közül.” – egy olvasó
Remek könyv, nekem a húsz közül a legjobb. Az Ígéret kötött még így le. Teljesen átélhető – a szorongás, bizonytalanság természetes, egyszerű szavakkal izgalmas. Más nehéz élethelyzetekre is könnyen ‘lefordítható’!
Az Anyád a kilincsen második könyvbemutatója
Nemes Takách Kata és Oláh Gábor közreműködésével:
A hanganyag külön elérhető itt:
A teljes video-anyag a YouTube-ról:
Nekem nagy kaland volt az első könyvedtől végigkísérni ezeket a rendkívül pontos, igazán filmszerű részletekkel tűzdelt, nagyon kitalált, izgalmas, itt-ott krimiszerű, de morálisan nagyon elgondolkodtató történeteket. Új regényed többek között azt mutatja meg, ahhoz, hogy egy anya a kilincsen végezze (és nincs itt semmi morbidítás, csak logikus és frappáns végkifejlet), vastagon kell hozzá egy megfelelő fiúgyerek. Aki persze már jócskán felnőtt, nős, két gyermek apja, de a legmeghittebb viszonyt az alkohollal ápolja. Válás a láthatáron, majd egyre inkább folyamatban. De nem kell ahhoz válófélben lenni, sem alkoholbetegségben szenvedni, hogy magunkénak érezzük e négytagú család kálváriáját.
Miközben olvastam az Anyád a kilincsen című regényt, hol Sárában, hol Dénesben, hol a két lányban, Ritában és Nórában voltam, és valahogy mégsem hagytam el sohasem Sárát és egyre türelmetlenebbül vártam, hogy végre meghozza a döntését, úgyszólván helyettem is. A belső hangok és a külső megnyilvánulások, a lelki tétovaságok és a napok mókuskerekének nyikorgása szinte észrevehetetlenül olvad egybe, nincsenek irodalmi cifraságok és mégis elemelkedik. Végül érthető, hogy egy esemény durván beleszól és löki, taszítja a megoldás felé, ilyen világban élünk manapság. Általában lassítani szoktam az olvasást, ha ennyire tetszik, de most mégis inkább sürgettem.
Érdemes volt végigolvasni a csattanóért. Furcsa beleélni magamat egy olyan helyzetbe, amit szerencsére magam sosem tapasztaltam még tágabb környezetemben sem. Én ezt a könyvet receptre írnám fel mindenkinek, aki hasonló élethelyzetből nem tud vagy akar kitörni.